2022 év elején kaptuk meg új otthonunk kulcsait, végre szabadon járhattunk, jöhettünk-mehettünk az üres szobákban az egymásra pakolt dobozok között, minden lépéssel friss építkezés porviharát kavarva. Kisfiunk aktív részese volt a konyhabútor összeszerelésének, sőt, a babakarámban való vendégeskedés helyett mindig a szerszámosládát kerülgette.
A költözéstől még hónapokra voltunk, a lapraszerelt bútorok szép lassan felvették háromdimeziós alakjukat. A tér arányait teszteltük. Nem voltak fixaideáink, hagytuk, hogy a kialakuló igények határozzák meg a belsőtereket. Az egyik első szükséglet egy kinyitható kanapé volt, ami már hónapok óra várta a kicsomagolást. Játszottunk, csendespihenőzünk, videókonferenciáztunk róla, sokszor ebédelőhely is volt, mert a székek még később érkeztek az albérletben mentett lehajtahatós Norden asztalunk mellé.
Elkezdtek a kicsi és nagy kütyük is beszivárogni, miközben a Cselep-szigeti tavaszt is átélhettük, és Sanka első szülinapja után nem sokkal két napnyi cuccal ott is aludtunk az házban.
Szomszédokkal való ismerkedés során kiderült, hogy nagyon szerencsések vagyunk. Közvetlen szomszédaink és a környék közössege is szimpatikus volt, a gyerek és kutyasétáltató délutánok jó alkalmat adtak a barátkozásra.
Megérkeztünk tehát Tökölre és immár egy új kis élettel a szívem alatt. A környék felfedezésére kismotoros túrákat tettünk a szomszédos utcában, társasházak, ikerházak, kertek, cicák, kutyák, madarak, bokrok, virágok. Már kezdtem megsejteni, hogy jó helyünk lesz itt…